…napok és képek

Gépszíj

G

Figyelem, a kiemelt kép félrevezető. Tudom, már késő. Nem baj.

Lássuk, mi a helyzet velem. Végül is ez egy személyes blog, vagy valami olyasmi.

Nos, nem, nem evett meg engem a húsevő szobanövény, és nem rágja a macskám a hatnapos tetemem arcát a nappalimban (nincs is macskám), mindössze annyi történt, hogy egy kicsit elrobogott velem a hétköznapi gálya és a meló gyorsvonata.

Új munkahelyen boldogítom a(z új) munkatársakat, és imádom. Konstans eksztázis és örömmámor, két hete, de tényleg! Hazamenni se nagyon akarok délutánonként, pedig én mindig is lógós és szökős voltam, ha bezártságról, egyhelyben ülésről vagy irodai munkáról volt szó.

Itt viszont kellően alternatívan értelmezik az irodai létezést, enyhe Waldorf iskola beütéssel, ami a magamfajta, speciális “nevelési igényű”, kreatív és állandó mozgásban lévő különcöknek is komfortos környezetet biztosít. Ez volt itt a reklám helye.

A nagy változások közepette egyébként mindenféle izgalmak történtek.

Például végigszedtem három garnitúra antibiotikumot, és már elképzeltem a világ összes létező, kis valószínűségű halálos betegségét, mire végül is kiderült, hogy – a jelek szerint – nem bírom a tejet. De gyerekek, ki a fene gondolna a tejre, amikor hetekig teljesen bedugul az egyik füle, aztán kidugul és még kicsit fáj is, majd pedig megint bedugul?

…még a fül-orr-gégészek sem, pedig végigfárasztottam négyet is, biztos, ami biztos.

Egy hete nem vedelek tejet, pedig imádom (ez egy tragédia, higgyétek el). Nem is eszem semmit, amiben tej vagy tejszármazék lenne, tehát gyakorlatilag nyers répán, gyümölcsökön és furcsa magvakon élek. Ja, meg csirkehúson.

Különös egy új élet. Ez az igazi paleo, nem?

A mindenféle, perverz tejhelyettesítő lötyik bűvkörébe bekerülve, egy napfényes szombaton hirtelen adódott az ötlet, hogy alternatív palacsintát kellene készíteni, mert azért minden jóból ne maradjak már ki. A palacsinta pedig olyan objektum, hogy minden, ami annak néz ki, az az. Tehát ha nincs benne se tojás, se tej, se rendes liszt, attól az még per definitionem palacsinta lesz (az lesz, kuss!).

Így aztán került bele:

  • zabliszt,
  • víz,
  • mandulatej,
  • kókusztej,
  • rizstej,
  • édesítő

…és kólalájt (valamire el kellett durrantani a fél évvel ezelőtt rendelt pizza mellé kapott ajándék dobozos kólát, ugye).

Nos, a rettentő furcsa palacsintám (második neve Frankenstein) egész tűrhető lett, nem mondanám, hogy pusztulatosan fostos, inkább csak mérsékelten rovarízű. Nutellával megkenve azonban felhozható volt az ehető szintre, hisz a nutellától még a rántott tűzőgép is nutellaízű lesz, a nutella pedig finom.

Arra mindenki figyeljen, aki Frankenstein-palacsintát készít, hogy a tészta könnyebben törik, kevésbé rugalmas, nehezebb pörgetni-forgatni. Érdemes vastagabb rétegben sütni, és akkor semmi jelentős dráma nem lesz. Szintén ajánlom a darált (és levétől megszabadított) alma tésztába forgatását, mert kisütve egész jó, fahéjjal és porcukorral, vagy édesítővel.

Ennyi mára a gasztro-gány rovatunk.

Egészségünkre!

Írta: Szilvia512
…napok és képek

Szilvia512

Egy, a hétfőket hivatalból szerető, szkeptikus jogász-kocka. Aki egyébként nő. És szeret egészségesen élni. Meg futni is. Nagyon.

Insta

Más blogok

Legutóbbi bejegyzések

Archívum

Kategóriák

Címkefelhő