…napok és képek

Szombat van

S

Hétvége van, szombat és természetesen kirobbanó energia! Ma még rengeteg dolgom lesz, de kit érdekel? Vidámság van!

Reméljük, ott is, ahol ezt olvassák.

Érdekes kérdés, hogy ki hogyan szervezi a teendőket, tennivalókat, hogy ne változzon megoldatlan feladatok kaotikus dzsungelévé az élete.

Az én tippem az 1-3-5 szabály” és a Pomodoro-technika használata. Minden egyes nap kitűzök magam elé 1 nagy, 3 közepes és 5 apróbb feladatot, az időmet pedig 25 perces egységekre és 5-30 perces szünetekre osztom (kivéve a mindennapi edzést, mert az minimum 45 perc).

A mai napom például az alábbiak szerint alakul.

1 nagy feladat

  1. Befejezni egy Data Retention Policy draftolását (120-180 perc)

3 közepes feladat

  1. Összeszedni egy audit első fázisának Epicjéhez a taskokat (60-90 perc)
  2. Megírni egy hétfőn határidős cikket (50 perc)
  3. Teljes lakás porszívózása és felmosása (50 perc)

5 kisebb feladat

  1. Megírni ezt a blogposztot (25 perc)
  2. Ellenőrizni az emaileket, címkézni és priorizálni (25 perc)
  3. Aktualizálni a JIRA boardomat (25 perc)
  4. Listát írni egy hétfői megbeszélés témáiról (25 perc)
  5. Edzés és nyújtás (45 perc)

Maximum a fenti kilenc elemből állhat egy nap a teendők listája, és a szüneteket a huszonöt perces munkafázisok leteltekor mindig megtartom, mert ez az a maximum tempó, amivel még hatékony maradsz, viszont nem hajszolod magadat túl.

Mindannyian ismerjük ugyanis a halogatás csapdáját, és persze azt az elementáris erejű pánikot, ami akkor lesz úrrá rajtunk, ha valamit a határidőhöz közeli, utolsó pillanatra hagyunk, és megdöbbenünk, mennyivel több energiát és időt igénylő problémába futottunk, mint amekkorára számítottunk.

Sokszor tehát nem is gondolunk bele, mennyire nehéz megbecsülni egy-egy feladat vagy projekt időkeretét, nehézségi fokát.

A becslés pedig kulcskérdés.

Minden esetben fontos – vagy inkább mondjuk azt, hogy a siker szempontjából kritikus – a reális időigény és nehézség becslése, tehát az, hogy magunkkal (és a csapatunkkal) szemben valós és teljesíthető elvárásokat támasszunk.

A kihívás-sikerélmény egyensúly a stabil fejlődés elengedhetetlen komponense. Ha csak a kihívást hajszolod, túl hamar el fog fogyni a lendületed, nem fogod elérni a kitűzött célt. Ha csak a sikerélményre gyúrsz, nem fogod eléggé próbálgatni a határaidat, mert a legtöbb instant sikerélményt a rutinszerű feladatok abszolválása jelenti.

A megoldás tehát a fenti két faktor egyensúlyának megőrzésében rejlik, ami – félrértés ne essék – egyáltalán nem könnyű feladat. Lényegében ezt tanuljuk egész életünkben, mindannyian.

A lényeg, hogy lehetőleg ne égj ki, és pláne ne purcanj ki, haladj inkább megfontolt lépésekkel.

Mindezt én már úgy írom, hogy megjártam a kiégés és túlterheltség miatti szétzuhanás állapotát (pontosabban poklát).

Te kerüld el, légyszi.

Hajrá!

Írta: Szilvia512
…napok és képek

Szilvia512

Egy, a hétfőket hivatalból szerető, szkeptikus jogász-kocka. Aki egyébként nő. És szeret egészségesen élni. Meg futni is. Nagyon.

Insta

Images not found. This may be a temporary problem. Please try again soon.

Más blogok

Legutóbbi bejegyzések

Archívum

Kategóriák

Címkefelhő