Hétvége van, szombat és természetesen kirobbanó energia! Ma még rengeteg dolgom lesz, de kit érdekel? Vidámság van!
Reméljük, ott is, ahol ezt olvassák.
Érdekes kérdés, hogy ki hogyan szervezi a teendőket, tennivalókat, hogy ne változzon megoldatlan feladatok kaotikus dzsungelévé az élete.
Az én tippem az “1-3-5 szabály” és a Pomodoro-technika használata. Minden egyes nap kitűzök magam elé 1 nagy, 3 közepes és 5 apróbb feladatot, az időmet pedig 25 perces egységekre és 5-30 perces szünetekre osztom (kivéve a mindennapi edzést, mert az minimum 45 perc).
A mai napom például az alábbiak szerint alakul.
1 nagy feladat
- Befejezni egy Data Retention Policy draftolását (120-180 perc)
3 közepes feladat
- Összeszedni egy audit első fázisának Epicjéhez a taskokat (60-90 perc)
- Megírni egy hétfőn határidős cikket (50 perc)
- Teljes lakás porszívózása és felmosása (50 perc)
5 kisebb feladat
- Megírni ezt a blogposztot (25 perc)
- Ellenőrizni az emaileket, címkézni és priorizálni (25 perc)
- Aktualizálni a JIRA boardomat (25 perc)
- Listát írni egy hétfői megbeszélés témáiról (25 perc)
- Edzés és nyújtás (45 perc)
Maximum a fenti kilenc elemből állhat egy nap a teendők listája, és a szüneteket a huszonöt perces munkafázisok leteltekor mindig megtartom, mert ez az a maximum tempó, amivel még hatékony maradsz, viszont nem hajszolod magadat túl.
Mindannyian ismerjük ugyanis a halogatás csapdáját, és persze azt az elementáris erejű pánikot, ami akkor lesz úrrá rajtunk, ha valamit a határidőhöz közeli, utolsó pillanatra hagyunk, és megdöbbenünk, mennyivel több energiát és időt igénylő problémába futottunk, mint amekkorára számítottunk.
Sokszor tehát nem is gondolunk bele, mennyire nehéz megbecsülni egy-egy feladat vagy projekt időkeretét, nehézségi fokát.
A becslés pedig kulcskérdés.
Minden esetben fontos – vagy inkább mondjuk azt, hogy a siker szempontjából kritikus – a reális időigény és nehézség becslése, tehát az, hogy magunkkal (és a csapatunkkal) szemben valós és teljesíthető elvárásokat támasszunk.
A kihívás-sikerélmény egyensúly a stabil fejlődés elengedhetetlen komponense. Ha csak a kihívást hajszolod, túl hamar el fog fogyni a lendületed, nem fogod elérni a kitűzött célt. Ha csak a sikerélményre gyúrsz, nem fogod eléggé próbálgatni a határaidat, mert a legtöbb instant sikerélményt a rutinszerű feladatok abszolválása jelenti.
A megoldás tehát a fenti két faktor egyensúlyának megőrzésében rejlik, ami – félrértés ne essék – egyáltalán nem könnyű feladat. Lényegében ezt tanuljuk egész életünkben, mindannyian.
A lényeg, hogy lehetőleg ne égj ki, és pláne ne purcanj ki, haladj inkább megfontolt lépésekkel.
Mindezt én már úgy írom, hogy megjártam a kiégés és túlterheltség miatti szétzuhanás állapotát (pontosabban poklát).
Te kerüld el, légyszi.
Hajrá!
