
Ennél óvatosabban nemigen van értelme. Csak mondom.
🇺🇸⤵️ < Scroll down for the ENGLISH version > 🇭🇺 Már nem kell sokat aludni, és itt van a jó idő. Ennek örömére kezdődhet a 30 napos “Tavaszra Fel!” program(om), amiben semmi tudományos nincs, minthogy ugye informatikus és jogász vagyok, nem pedig edző és dietetikus. Én magam, a saját legjobb tudásom alapján minden februárban végigtolom, hogy jobban érezzem magam a tavaszi-nyári...
Hamarosan megszületek. Legalábbis eljön a nap, amikor megszülettem. Várom már, szeretem a születésnapokat. Van valami varázslat bennük! …és szeretem a hónapot is, amely az életet adta nekem: Január. Hideg, deres, jeges, mégis gyönyörű, tele vidámsággal, hócsikorgással, szánkók zajával és a város téli neszeivel. Imádom a telet (is), valahol legbelül talán érzem mélyen, hogy ennek az...
Süt a nap és fúj a szél. Végre felvehettem a kedvenc kiegészítőmet, a napszemüvegemet, igaz, lefújta letépte a fejemről az a jóképű tornádó, ami a Bajcsy-Zsilinszkyn söpört végig, úgy délelőtt tíz körül. A fejem is félig lejött, az első meeting közben ragasztottam vissza, ma még szükség lesz rá, ha jól sejtem. Mi van még? Például hétfő. Hatefő? Nem. Én például szeretem ezt a napot. Megint...
Süt a nap Budapesten, ami a magamfajta napfény-függőknek garantálja a vidám reggelt. Mizu? Tudtátok, hogy 1863-ban ezen a napon indult el a londoni földalatti vasút? Nem baj, én sem. Egyébként boldog névnapot minden Melániának. Például Melánia Trámpnak. Boldog névnapot, Trámpné! (Szegénynek milyen férje van már, hát legalább egy rendes névnapja hadd legyen itt, Hungerájban. Így.) Mit meséljek...
Figyelem, a kiemelt kép félrevezető. Tudom, már késő. Nem baj. Lássuk, mi a helyzet velem. Végül is ez egy személyes blog, vagy valami olyasmi. Nos, nem, nem evett meg engem a húsevő szobanövény, és nem rágja a macskám a hatnapos tetemem arcát a nappalimban (nincs is macskám), mindössze annyi történt, hogy egy kicsit elrobogott velem a hétköznapi gálya és a meló gyorsvonata. Új munkahelyen...
…avagy hardcore szociotrip a kerületi rendelőben. Miért van az, hogy rántotthús alaprajzú kis hazánk lakossága többnyire savanyú, uborkaképű népség? Borzalmasan ítélkezően, genyán és rosszkedvűen bírnak nézni az ember lányára, a legtöbbször, akármilyen kedves tekintettel pásztázod őket. A fenti jellemzés elsősorban a későnegyvenes, ötvenes, hatvanas és hatvanpluszos generáció tagjaira igaz...
Nos, azért nem írtam az elmúlt napokban, mert egy kicsit felborult ez-az. Például a szerotonin- és endorfinháztartásom. … És, hogy ez pozitív vagy negatív kicsengésű elmozdulás lesz-e az addigi nyugalmi pontból? Ezt még magam sem tudom megítélni, attól tartok. Volt jobb dolgom is, mint írni és elmélkedni. Megmondta Fodor Ákos is. Van, ki gyorsan fut. Van, ki gyorsan olvas, ír. Én gyorsan...
Gyakran eszembe jutsz. Mint Juhász Gyula örök Annája, úgy vagy te benne szinte minden hetem valamelyik napjának véletlenszerűen felbukkanó, aztán gyorsan továbbsuhanó gondolatában. Nem gondolok rád folyton, néha hónapokig nem is tudok arról, hogy egyáltalán létezel. Máskor, képzeld el, veled álmodom. Pedig én nem szoktam álmodni. Nem beszélgetünk, nem történik semmi, csak ott vagy, látlak...
Ez egy jó nap. Kisütött a nap, ráadásul tegnap sikerült beszereznem a kedvenc bolgár kekszemet is: Траяана (Trajana). Sajnos addiktív. Tizenöt éve a rabja vagyok, és nem tudok szabadulni, csak – nagy erőfeszítések árán – kontroll alatt tartani a függőségemet; szigorú feltételekhez kötötten, évente egyszer szabad csak bekekszezni, de akkor alaposan. (No meg persze csak most, mint...