…napok és képek
Figyelem, a kiemelt kép félrevezető. Tudom, már késő. Nem baj. Lássuk, mi a helyzet velem. Végül is ez egy személyes blog, vagy valami olyasmi. Nos, nem, nem evett meg engem a húsevő szobanövény, és nem rágja a macskám a hatnapos tetemem arcát a nappalimban (nincs is macskám), mindössze annyi történt, hogy egy kicsit elrobogott velem a hétköznapi gálya és a meló gyorsvonata. Új munkahelyen...
…avagy hardcore szociotrip a kerületi rendelőben. Miért van az, hogy rántotthús alaprajzú kis hazánk lakossága többnyire savanyú, uborkaképű népség? Borzalmasan ítélkezően, genyán és rosszkedvűen bírnak nézni az ember lányára, a legtöbbször, akármilyen kedves tekintettel pásztázod őket. A fenti jellemzés elsősorban a későnegyvenes, ötvenes, hatvanas és hatvanpluszos generáció tagjaira igaz...
Nos, azért nem írtam az elmúlt napokban, mert egy kicsit felborult ez-az. Például a szerotonin- és endorfinháztartásom. … És, hogy ez pozitív vagy negatív kicsengésű elmozdulás lesz-e az addigi nyugalmi pontból? Ezt még magam sem tudom megítélni, attól tartok. Volt jobb dolgom is, mint írni és elmélkedni. Megmondta Fodor Ákos is. Van, ki gyorsan fut. Van, ki gyorsan olvas, ír. Én gyorsan...
Gyakran eszembe jutsz. Mint Juhász Gyula örök Annája, úgy vagy te benne szinte minden hetem valamelyik napjának véletlenszerűen felbukkanó, aztán gyorsan továbbsuhanó gondolatában. Nem gondolok rád folyton, néha hónapokig nem is tudok arról, hogy egyáltalán létezel. Máskor, képzeld el, veled álmodom. Pedig én nem szoktam álmodni. Nem beszélgetünk, nem történik semmi, csak ott vagy, látlak...
…napok és képek
Egy, a hétfőket hivatalból szerető, szkeptikus jogász-kocka. Aki egyébként nő. És szeret egészségesen élni. Meg futni is. Nagyon.